Agatha Christie - (1939) Tíz kicsi néger

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol. A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?

- Nagy filmgyűjtő vagyok, a gyűjteményből az Agatha Christis filmadaptációk sem hiányozhatnak. Nagyon szeretem őket nézi - újabban olvasni - bár eddig csak két könyvén sikerült túljutnom, ebből az egyik a "Halál a felhők között", ami meg is van, illetve a "Tíz kicsi néger", amit kölcsönkaptam, de egy pár óra leforgása alatt végeztem is vele. Nem valami vastag könyv, sőt, a kiszerelése is más, mint a megszokott, sokkal vékonyabb, nagybetűs, letehetetlen, úgyhogy nem volt nagy teljesítmény hamar eljutni az utolsó oldalig.
Nem a legutóbbi kiadás került hozzám, így csak gondolom, hogy abba az első oldalon/oldalakon van egy kisebb melléklet a szereplőkről, ugyanis a "Halál a felhők között"-ben volt ilyenről szó, bár abban magáról a repülőről volt egy tervrajz, meg, hogy melyik utas hol foglalt helyet. Nagyon sokat segített az elképzelésben ez a kis ábra, így gondolom, hogy a többi könyvből sem hiányzik egy-két segítő adat. (Kedvesem apukája írt bele egy cetlit a szereplőkről, kedves gesztus volt tőle, nem csak magának, hanem most nekem is.)
Nem szívesen lettem volna egy ilyen hölgy, mint Agatha férje. Nézzük csak a regényeit. Mind krimik, valaki nyomoz... A partnere meg próbáljon valamit is eltitkolni, ilyen elmével, ami neki volt arra is rájöhetett, hogy hány emberen futott végig a tekintete. Nagyon meglepett egy tény, amit azt hiszem a "Széf" kvízműsorból tudtam meg: Mégpedig az, hogy Agatha Christie mosogatás közben nyert ihletet a regényei megírásához!
Maga a könyv tényleg letehetetlen, mint az összes többi, de ebben még nagyobb a szikra, ami beszippantja az olvasót. Gondolom azért akadnak olyanok, akik legalább az alaptörténetet tudják:[Röviden] 10 különböző emberhez eljut egy meghívó, amiben az áll, hogy menjenek egy szigetre. Megérkeznek, de a meghívó feladója sehol sincs. Az épületben meglátnak egy versikét, és ezzel robban a "bomba", elkezdenek hullani a meghívottak olyan módon, ahogy a vers szól.
A mű eredeti címe: And then there were none. Nyersfordításban: És többen már nincsenek. A magyar címe pedig többféleképpen szerepel, kiadták úgyis, mint: "Tíz kicsi néger", és úgy is, hogy "Tíz kicsi indián". Gondolom ezekben a kötetekben csak a versszakok mások, merthogy a "Tíz kicsi négerben" minden sor úgy kezdődik, hogy: Tíz kicsi néger, nyolc kicsi néger... Az indiánosban biztos indiánokkal vannak. Kiadtak róla egy PC játékot is, abban Tíz kicsi matróz, kilenc kicsi matróz...-ként (Sailor boys) szerepeltetik, úgyhogy különböző változatokból nem ismer a regény hiányt. Sok-sok film is elkészült a könyvről, szinte már azt sem lehet tudni, hogy melyik az igazi, illetve, hogy melyik követi leginkább az eseményeket.
Amennyire bonyolultan indít a történet, annyira könnyen fel lehet venni a későbbiekben a fonalat. Kezd a szereplők jellemzésével, rövid ismertetőket ad, ez egyszerre kicsit sok lehet, pláne, hogy nem kötődnek össze a szálak, de aztán mikor találkozik a csapat, összeáll a sztori, pláne, mikor el kezdenek fogyni a személyek. (Kevesebb emberről kell tudni a háttér-információkat[Ezért lenne jó az elején egy összegzés.].) Következik a bonyodalom, ami felettébb izgalmas, aztán a történet vége felé kapunk egy lezárást, ahol a tettes összegezi, hogy hogyan sikerült végrehajtani gaztetteit úgy, hogy senkinek sem sikerült őt felfedeznie.
Nagyon jól felépített a könyv, hihetetlenül izgalmas már az elején, és maga a hangulata már az első oldaltól kezdve beszippant, és az utolsó oldalig nem bír kiszabadulni az olvasó. Egészen addig, amíg ki nem derül ki a gyilkos, miért tette, hogyan csinálta mindezt.
Meg fogom magamnak is venni az újabb kiadást, már csak azért is, mert ki akarom még egyszer olvasni, illetve, hogy nekem is meglegyen, meg hát érekel, mivel tartalmazhat többet az új kiszerelés.