Quimby - (1997) Diligramm
Ismét csak egyetlenegy évet ugrottunk, és egy újabb albumot kaptunk, amin 15 magyar szám található. Ez a lemez hozta meg a bandának a hírnevet, illetve ez lett 1998 tavaszén az "év albuma"! A redundáns és túlszimbolizált szövegvilág letisztul, a dalok zenei világa színesedik, a zenekar megtalálta a saját hangját. A zenekar tartott egy lemezbemutató koncertet is, a fanok táborát ezzel is bővítve.
Majom-tangó után egy kis dili. Ez a cím is egy átirat, szóvicc, a "miligramm"-ot dilisítették fel. A borítón látható dolog először viszont teljesen kivehetetlen. Aki régebben vásárolta meg a CD-t, az rögtön rájön, hogy mit ábrázol, mert a borító hátulján (ahol fel vannak sorakoztatva a számok), ott látszik távolabbról is ez a "valami". Aki viszont úgy járt, mint én, hogy az "Universal Archivum" által kiadott albumot veszi meg, az az életbe nem jön rá (szerintem), hogy mi lehet ez. Ugyanis ezen a kiadáson nincsen hátborító. Én is csak úgy tudtam meg, hogy mi van a képen, hogy fenn vagyok egy bizonyos borítófeltöltő oldalon, és ott fenn volt az eredetileg kiadott első borítókép eleje, hátulja. Már nem halok meg hülyén, hogy láttam. Segítek, a képen egy halszem látható, valószínűleg a "Rablóhal" szám miatt került ez ki az elejére.
[Lejjebb a "tovább" gombbal tudjátok tovább olvasni a bejegyzést!]
01 Belépő
01 Taxi
03 Rablóhal
04 Hol volt hol nem volt
05 Lovakkal jöttél Viszockij
06 Szendvicsember
07 Kaviár és bor
08 Aranykor
09 Parafenomén
10 Kannibálkarnevál
11 Hófehérke és a hét fő
12 Dal Lászlónak
13 Integető
14 Kávéház
15 Kilépő
Kiadó: PolyGram / 3T (1997)
Felvétel: E-stúdió, Budapest
Hangmérnök: Karp László
Balanyi Szilárd - zongora, orgona, szintetizátorok, vokál, ének
Gerdesits Ferenc - dob
Kiss Tibor - gitár, ének
Mikuli Ferenc - basszusgitár
Molnár Tamás - szaxofon
Varga Livius - percussion, vokál
Vendégmuzsikusok:
Lugosi Bálint - pozan
Gerhardt Gergely - trombita
Ez első és utolsó szám az intro, az utolsó meg az outro, mókás átirattal (Belépő, Kilépő). Ezek egyébként már utalást adnak arra, hogy a hallgató mire számítson. "Taxi": Nagyon jól érezteti a részegség állapotát, pedig nem mondja ki, csak maga az ütem, illetve a hangszereknek köszönhetően jövünk rá, hogy miről is akar szólni a szám. "Hol volt hol nem volt": Ez egy nagyon elgondolkodtató szám, amire maga a klip ad választ. A felvétel egy boncteremben játszódik, és ez utal arra, hogy a boncteremben minden kiderül. "Kaviár és bor": Erre csak azt tudom "mondani"/írni: Pfúú, komoly, egyébként jellemző a téma! "Parafenomén": Ez a szám élőben nem tetszik, túlzásba viszik a hajjajjajj-ozást, de így a CD-n viszont az egyik kedvenc dalom az albumról. Uri Gellert is belecsempészték a dalba. "Kannibálkarnevál": Sokan ezt egy nagyon szörnyű számnak tartják. Ha nem vesszük túl komolyan, akkor viszont vicces. Nem hiszem, hogy ezt ők komolyan gondolták. "Hófehérke és a hét fő": Ez egy nagyon pajzán szám, amit sok felnőtt is firtat, hogy mit kezdhetett Hófehérke ezzel a sok törpe-pasival. Ez is egy viccesebb szám, de ez már nagyon jól össze van rakva, jól felépített, szóval tényleg nagyon jó! "Integető": Ez is elég röhejes, de szerethető, bár nem érezni rajta a Quimby-vonásokat.
Klippek:
Koncertfelvétel:
