Quimby - (1996) Majom-tangó
Egy újabb eltelt év, egy újabb album. Mit ne mondjak, kitett magáért a csapat, ugyanis e rövid idő alatt 19 új számot írtak, sőt, rögzítették is.
1995-ben a zenekar már eseményszámban koncertezik, ám az év őszén Kiss Tibi és Varga Livius New Yorkba utazik. Miután hazajöttek a csapat úgy dönt, hogy magyar dalokat kezdenek el írogatni. A felvétel zöme (15 szám) magyarul szólal meg, de felkerült egy pár (4 szám) angolul is. Ez a lemez is tartogat meglepetéseket stílusilag. A megszokott sanzonos-epikus világhoz csatlaknak népzenei (roma, latin folk), reggaes, pszichedéliás motívumok.
Így, hogy a banda már magyar számokat is ír, egyre inkább válik népszerűvé Gerdesits Ferenc (újdonsült) dobosukkal egyaránt. A Quimby-t azonban csak az ezt követő lemez teszi naggyá, ami már sokkal egységesebb, mint elődei.
[Lejjebb a "tovább" gombbal tudjátok tovább olvasni a bejegyzést!]
| 01 Ha a cica nem mászik 02 Rések 03 Bordély boogie 04 Dal a dalban 05 Hajnali magok 06 Kaján kéje 07 Majom-tangó 08 Reinkarnáció 09 Ébresztő 10 Árva lélek balladája 11 Hullabár 12 Hé barátom 13 Bélahúsországban 14 Farsang 15 Toast 16 Sláger Pista arcpoétikája 17 Big Old Bang 18 Shitty Morning Song 19 Crazy Train |
Kiadó: PolyGram / 3T (1996)
Felvétel: HSB Stúdió, Dunakeszi
Hangmérnök: Regenye Zoltán
Balanyi Szilárd - zongora, orgona, vokál
Gerdesits Ferenc - dob
Kiss Tibor - gitár, ének
Mikuli Ferenc - basszusgitár
Molnár Tamás - szaxofon
Varga Livius - percussion, vokál
Vendégmuzsikusok:
Lugosi Bálint - pozan
Tarkó Bálint - trombita
Egy pár számot kiemelnék, és röviden elemeznék:
A "Ha a cica nem mászik" tulajdonképpen egy intro, ami abból is látszik, hogy rövidebb, mint 1 perc. A "Rések" kicsit ilyen kábultabb dal, ami a végén indul be igazán, mikor alábbhagy az ének. "Bordély boogie": Az album (egyik) legjobbja, főleg koncerten nagyon zúzós a maga módján. Teljesen felpörgeti a hallgatót az a hosszú szóló-rész a szám felétől! Az albumról elnevezett "Majom-tangó" (vagy a dalról elnevezett album) is szenzációs, főleg a refrénben hallható effektek miatt. "Hullabár": Nagy kedvenc! Erre nagyon jellemző a népzenei vonal, nagyon jól felépített kis nóta! Mindegyik számnak megvan a maga varázsa, és ez igaz a többi felvételre is, azokat csak azért nem elemzem, mert elég unalmas lenne mindenhol azt olvasni, hogy: jó; mert ezen kívül nemigen tudnék mást írni róluk. Érdemes mindegyikbe belehallgatni!
Klippek:
Koncertfelvételek:
