Dean R. Koontz -(1988) Virrasztók

Az USA kormánya által pénzelt, szupertitkos laboratóriumban két, genetikailag átformált élőlény lát napvilágot. Az egyik egy fantasztikus kutya, emberi intelligenciával. A másik egy brutálisan agresszív, hibrid szörny. Egy napon mindkettő megszökik, és megkezdődik a hajsza, mely egybefonódik egy férfi és egy nő egymásratalálásának történetével. A páratlan feszültségű regényben a főszereplőknek nem csupán az emberi nem legsötétebb kreatúrájával kell felvenniök a harcot, de a mindenre képes alvilággal és az elszántan nyomozó nemzetbiztonságiakkal is.

- Szuper-kutya, szörny... Nem olyan hihetetlen ez, amilyennek hangzik! Amikor először olvastam úgy ültem neki, hogy ez egy kiszámítható, gyenge történet lesz, de be kell vallanom, hogy tévedtem. A negyedénél sem jártam még, de már urrá lett rajtam az a hihetetlen hangulat, feszültség. Maga a tudat, hogy egy szörny - amit el sem tudunk képzelni, mert elég sokat kell várni arra, hogy fény derüljön, hogy is fest ez a lény - mindig ott van a főszereplő nyakán; nem tudunk nem arra koncentrálni, hogy mikor csap le. Sokszor egyébként nem annyira érezteti, csak mi nekünk villan be egy érzés, hogy a helyszínen, ahol tart a történet, valami nem stimmel. Túl nagy a csend, talán többet képzelünk bele, mint ami igazából van. ÉS NEM! Közelebb van az a valami, mint gondolnánk.
Ez is egy olyan könyv. amiben egy kutya nagyon nagy szerepet kap, az egyik főszereplője a sztorinak. Nagyon hamar bekapcsolódik a főhősünk életébe, és részévé válik. Nagyszerű csapatot alkotnak. Mikor rájön, hogy az eb érti, amit a férfi mond... Először nem hisz a szemének, de kénytelen felfognia azt, hogy már-már emberrel beszélget. Az állat beszélni ugyan nem tud, azért ennyire nem sci-fi, de kitűnően érezteti ugatással, vagy egyéb más módokkal véleményét. Ez a szál nem egészében természetfeletti. Hallottunk már olyan gorilláról, aki ismerte a jelbeszédet, hát most kaptunk egy négylábút, aki magát a beszédet érti. Kicsit túlzásnak hangzik, meg nem is. A szörny, aki kísérlet folyamán keletkezett sem annyira meseszerű. Sokan sok időt töltenek laboratóriumokban.
Összességében bele lehet magyarázni, hogy a realitásoknál marad Koontz, főleg, ha az ember el kezdi olvasni. A sok-sok háttérinformációnak is köszönhető ez a gondolat! És, hogy mire utal a cím? A szuper-kutya érzi, hogy valami túl közel van, ami veszélyt jelent; elszántan őrzi új gazdáját. A "dolog"-gal egyetemben, aki a közelben leselkedik, szinte egy percre sem szenderül el. Ők a virrasztók!